Laura néni a gondolataiba mélyedve ült a nappaliban. Iris ismét erőtől duzzadt és lelkes volt, jó volt ránézni. Tudta, hitte, hogy ezek után minden akadályt sikerrel fog venni az életben. Volt már padlón és fel tudott állni, ez az igazi nagy teljesítmény. Csak hát mi vár rá az életben? Laura néni éppenséggel csak némi homályos elképzeléssel rendelkezett arról, mi mindent csinálhatna a lány, ám a döntésekbe nem szeretett volna beleszólni. Eszébe jutott Iris fiatalon meghalt édesanyja, akivel sokszor hosszan beszélgettek, és tudta jól, mennyi szépet gondolt tehetséges lány jövőjéről. Vajon az a szép jövő ott várja a messzi Angliában? Colin gyakran hívta, de a telefon az csak telefon. Sokak szerint a távolság erősíti a kapcsolatokat. Mások meg azt mondják, a távolságnak már a nevében is benne van, hogy eltávolítja az embereket. Keveset beszéltek erről Irisszal, pedig úgy érezte, a lány egyelőre nem sürgeti a visszautazást. Az okát ennek csak ő tudhatta pontosan, ám Laura néni úgy érezte, hirtelen felszabadulva a lelki terhek jelentős része alól Iris újra az a laza, kicsit felelőtlen lány lett, mint aki az egyetem után csak úgy elutazott több hónapra Európába.
A kötöttséggel járó, roppant nyugalmas élet egy huszonéves, energikus amerikai lány számára talán túl nagy változás is lett volna. Amióta hazajött Mexikóból, elég sokat járt el otthonról. Hűséges volt, tehát nem férfiakra vadászott, egyszerűen csak újból pörgött, amire Phoenixben minden lehetősége megvolt. Jó volt ránézni a csinos lányra, ám Laura néni lassacskán elkezdte sajnálni a türelmes, talán túlságosan is megértő, udvarias és korrekt Colint. Iris most is a szobájában volt, épp készülődött, este el akart menni. Ezt rendjén levőnek érezte nénikéje, mégis úgy érezte, néhány dolog túlságosan nyitva lett hagyva.
A töprengést csengetés szakította félbe. Jóképű fiatal férfi állt az ajtóban, Laura néninek egyből ismerős volt az arca.
– Üdvözlöm, hölgyem. Frank Dooley nyomozó vagyok, már találkoztunk egyszer. Beszélhetnék az unokahúgával?
– Természetesen, fáradjon be. Azonnal szólok neki, addig foglaljon helyet.
– Nem, köszönöm, csak pár percre jöttem.
Míg az idős hölgy felment az emeletre, a nyomozó villámgyorsan szemrevételezte a lakást. Semmi jelét nem látta gyanús dolgoknak, olyan szinten volt átlagos a ház, amennyire az csak Arizonában egy kertvárosban lehet. Közben megérkezett Iris, aki már csinos ruhában volt, enyhe sminkkel. Talán maga sem tudta mennyire szép így, amikor rendesen felöltözik és elbűvölő mosoly van az arcán. Vannak olyanok, akik nem mindig érzik a saját vonzerejüket, ám a környezetükben mindenki más látja ezt– Dooley-ra is hatással volt Iris megjelenése. Ám ő elhessegette ezeket a gondolatait. Arra hivatkozva, hogy még van egy papír, ami kimaradt az előző paksamétából, váltott pár szót a lánnyal, és mindenre figyelt. Se meglepettséget, se ijedelmet nem tapasztalt, és ekkor már szinte száz százalékig biztos volt benne, hogy nem démoni bűnözővel állt szemben. Elköszönt és az autójához ment.
Azt mondta magának, hogy csak a lelkiismerete megnyugtatása végett áll kicsit odébb figyelő pozícióba, de ez már nem annyira az ügynek szólt, hanem a lánynak. A nyomozó haragudott magára, ez mégis kevés volt ahhoz, hogy elhajtson. Később taxi érkezett a ház elé, Iris kijött, beszállt és a taxi a belváros fele indult. Dooley észrevétlenül követte az autót, ami egy kávézónál fékezett. A távolabb leparkolt nyomozó azt látta, hogy egy másik fiatal nő várja Irist, vélhetően a barátnő, akit a mexikói út kapcsán említett. A kocsiban ülve töprengett mitévő legyen. Egyelőre senki nem tűnt fel a két csacsogó lány környezetében. Végül elhatározásra jutott, kiszállt az autóból és a kávézó felé indult. Olyan irányból lépett be, ahonnan a lány láthatta őt, neki viszont nem kellett ránéznie. Kíváncsi volt, hogy történik-e valami. Egy asztalhoz ült, kávét rendelt, és kinézett az utcára.
Nem sokkal később Iris a pult felé ment, és feltűnt neki Dooley ismerős arca. Odament az asztalhoz és üdvözölte:
– Nocsak, rendőrök is járnak ilyen helyekre?
– Szolgálaton kívül minden szabad. Vagyis majdnem minden – mondta nevetve a nyomozó.
– Még nem láttam itt soha. Mi a barátnőmmel vagyunk itt – mutatott asztaluk felé Iris –, nem akar hozzánk ülni?
– Csak ha nem zavarok.
– Ugyan már, jöjjön.
Liz érdeklődve nézte a jóképű, magas, kefehajú férfit, aki Iris kíséretében az asztaluk felé tartott. Amikor megtudta, hogy nyomozó, kicsit más szemmel nézett rá, de alapvetően szimpatikus volt számára a férfi, aki kicsit mentegetőzött amiért talán zavar, és azt is közölte, csak rövid ideig marad. Néhány percen át semleges témákról beszélgettek. Dooley megtudta, hogy tényleg a szőke lány volt az a bizonyos barátnő, aki ott volt Mexikóban is. Minden gyanúja eloszlott. Iris pont ekkor kezdte el megérteni, hogy a véletlenek összjátéka helyett a tények felderítése miatt bukkant fel itt a rendőr, és korábban Laura néninél is. Beszélgetés közben járt az agya, de nem tudott haragudni a rendőrre. Végülis teljesen világos, bejelenti a bűntényt, aztán mégis elutazik, és pont Mexikóba, ahova állítólag apja szökött. Magában még kuncogott is, ahogy elképzelte magát rafinált bűnözőként. Liz közben jóképűsége ellenére sem találta elég vonzónak Dooley-t, mert élt benne némi bizonytalanság a rendőrökkel szemben. Azt is érezte, hogy a férfi a másik lány miatt ül az asztaluknál, ehhez pedig nem volt köze. Pár percnyire kettesben akarta őket hagyni, így elnézést kért és kiment a mosdóba. Iris huncut szemmel nézett a rendőrre:
– Ugye oka van annak, hogy maga most itt van?
– Hogy érti? – kérdezte Dooley, meglepett arcot vágva. Nem tudta, hogy a lány melyik indokra gondol, a nyomozásra vagy a vonzódásra.
– Nem kell kertelnie. Most jöttem rá, hogy biztos gyanús lehettem ezzel a mexikói utazással.
– Maga nagyon rafinált, még szerencse, hogy ravaszságát nem a bűn szolgálatába állította.
– Teljesen biztos benne? – kérdezte Iris kuncogva.
– Őszinte leszek: azt hiszem, szögre akaszthatom az egyenruhámat, ha ilyen kiválóan az orromnál fogva tudott volna vezetni. Már délután tudtam, hogy pár véletlen egybeesésről van szó.
– Laura néninél? Nos, örülök neki, hogy tisztáztam magam, de... Most maga jön. Ha délután tudta, miért tűnt fel itt is?
A nyomozó kicsit zavartan tekergette a nyakát. Egy rendőrnek határozottnak kell lenni, és ő az is volt, de most egészen más szerepben ült ennél az asztalnál. Ha már úgyis elég nyíltan beszéltek, inkább nem kertelt:
– Kedves Iris, ennek tényleg más oka van. Talán helytelen ezzel előhozakodni, mégis ki kell mondjam. Szívesen találkoznék még magával. Nem mint nyomozó és sértett, hanem máshogy – mondta ki gyorsan a férfi ami már jó ideje a fejében járt, de mielőtt Iris replikázott volna valamit, Dooley közbevágott –, csak azt kérem, most ne mondjon semmit. Tudja, hiába látszom másfélének, bennem is rejtőzik egy elnyomott romantikus én. Ma kedd van, hívjon fel csütörtök délelőtt. Majd akkor ráér elutasítani, ha akar, vagy elmondhatja mire jutott ez alatt a két nap alatt. A számomat tudja, munkaidőben jellemzően benn vagyok az irodában. Tényleg azt szeretném, ha csak akkor válaszolna, hagyjon nekem ennyi esélyt a reménykedésre.
Iris picit meglepődött. Némileg jól is esett neki amit hallott. Eddig Dooley mint férfi eszébe sem jutott, most pedig kénytelen volt alaposan végigmérni. Jó megjelenésű, komoly ember volt, és a megérzései azt súgták, tisztességes és szenvedélyes egyszerre. Sok-sok dolog pörgött az agyában, ám mielőtt ezeket elmondhatta volna, Liz visszatért, a nyomozó pedig búcsúzkodni kezdett. Gyorsan el is ment, Liz pedig mintha megérezte volna mi volt a téma, egyből rákérdezett:
– Lemaradtam valami izgalmasról?
– Kiderült, a nyomozót az ügy mellett én is érdeklem.
– Igazán csinos fiú. Kár, hogy te...
– Kár – csúszott ki Iris száján, majd észbe kapott –, azaz fenét kár. Ugye?
– Kicsim, én tudjam?
Iris abba az irányba nézett, amerre a nyomozó kilépett a kávézóból, majd újból a barátnője felé fordult. Ott folytatták a beszélgetést, ahol a nyomozó megjelenése előtt abbahagyták, és ezt a témát már egyikük sem hozta szóba az este folyamán. Mind a ketten tudták, hogy Irisnak még lesznek hosszú, álmatlan éjszakái. Azt pedig csak sejtették, hogy Dooley sem fog nyugodtan aludni azon az estén.
--------------------------------------------
Előző Következő
A regény ingyenesen olvasható. Amennyiben tetszett és támogatnál, kattints ide!
