Iris hirtelen nagyon egyedül érezte magát. Valahogy kiüresedett minden körülötte. Az utóbbi időben sok időt töltött az apjánál, megismerte életét, találkozott a párjával is. Különös élmény volt arra gondolni, hogy él egy húga Mexikóban, egy kislány, akinek köszönhetően megint arra gondolhat, van családja. Csak éppen ők messze voltak, élték a saját életüket.
Phoenixben Laura néni jelentette számára a családot, ám olyan régóta laktak közösen, hogy meglehetősen rutinszerűvé váltak a beszélgetéseik. Iris pénze birtokában a munkakeresést hanyagolta, szórakozni járni pedig nem volt kedve. Teltek a napok, és nagyon úgy festett, a lány magától nem nagyon képes kimozdulni a tétlenségből. Nagyon váratlanul érte, amikor egy ismeretlen számról kapott hívást. A hangot gyorsan megismerte, Chris telefonált neki a Virgin-szigetekről.
– Hogy s mint vagy, kislány? Régen hallottunk rólad.
– Köszönöm, megvagyok. Történt egy és más, most pedig élem az unatkozó úrinők életét itt Arizonában.
– Ha minden rendben, talán nem is hiányzik a tenger.
– Ugyan már, Chris, az mindig hiányozni fog, főleg itt a sivatag közepén. Mostanában eszembe sem jutott a búvárkodás, rázós időszakon vagyok túl.
– Értem... Alapvetően azért hívtalak, mert az ajánlatunk még mindig áll. Nem akarsz visszajönni?
– Azt szeretnéd, hogy napi 8-10 órában a tengerparton ücsörögve jópofizzak a turistákkal vagy merülgessek velük naphosszat egy kis aprópénzért? Mi ebben a jó nekem? – viccelődött nevetve a lány.
– Összefoglalva annyi, hogy itt élhetsz a világ legszebb szigetén, búvárkodhatsz ezerrel és még fizetnénk is érte – válaszolt hasonlóan komolytalanul Chris, majd folytatta –, de nem akarom ezt elviccelni. Tudod, Mike milyen világjáró, ő a következő szezont már máshol kezdi. Ha esetleg miatta nem akartál maradni, hát, ez már nem lehet indok.
– Miért gondolod ezt?
– Öreg vagyok, nem hülye. Semmi közöm nem volt a dolgokhoz, de úgy éreztem, valami volt köztetek. Tévedek?
– Nem – mondta sóhajtva Iris –, persze Mike ezt is profin kezelte. Ennek az egésznek semmi köze nem volt ahhoz, hogy visszajöttem. Talán csak megéreztem, hogy itt kell lennem, és nem tévedtem. Kényszerpályán mozogtam mostanában.
– Világos. Nos, azt neked kell tudni, e pillanatban milyen helyzetben vagy és milyenek a lehetőségeid. Mike nélkül egy kicsit változik talán a felállás, te is kaphatnál más pozíciót. Bár most egy kicsit bizonytalannak érzek magam is mindent. Gondoltam már rá, hogy eladom az egész céget, vagy keresek tőkéstársat. A dolog szépen eltartja magát, és ha jó csapatom van, akkor csinálom én is tovább. Betanítani, új emberekkel kísérletezni viszont már kevesebb a türelmem. Nem akarlak feltartani, csak egy kicsit elpanaszkodtam neked, ha nem haragszol. Tudom jól, ennél izgalmasabb perspektívát is láthat maga előtt egy olyan lány, mint te. És gondolom, nem akarod megvásárolni a bázis felét sem. Bár ha tudsz valakit, összehozhatsz vele – zárta monológját nevetve Chris. Iris pár másodpercig töprengett, mielőtt felelt volna. Megint hirtelen ötlet jutott az eszébe, majd úgy döntött, most azért egy árnyalattal megfontoltabb lesz, így hallgatott inkább vagyonáról. Ennyit mondott csak:
– Elgondolkodok az ajánlatodon, és nagyon jólesik, hogy ennyire bízol bennem. Új élmény volt számomra az a munka, és hálás vagyok a lehetőségért.
– Akkor meg ne vacakolj, gyere vissza. Ha nem melózni, akkor merülni. Hátha találunk pár új, érdekes helyet.
– Kösz, Chris, de vigyázz, mert élni fogok vele.
– Állok elébe – mondta a férfi, majd elbúcsúzott.
Bárkinek jó dolog azzal a tudattal a tükörbe nézni, hogy valaki, valahol igenis nagyra tartja a munkáját. Kellett egy kis megerősítés Irisnak, hiszen a visszanyert anyagi jólét nem hozott magával megnyugvást. Tudatosan kerülte a szembenézést a hiányérzetével, és a virgin-szigeteki hívás pont kapóra jött. Amikor egy napra újabb ismeretlen számról hívta egy másik jól ismert férfi, úgy tűnt, megerősítésben nem lesz hiány.
– Szia, Iris – szólalt meg Mike –, ráérsz egy kicsit?
– Neked bármikor, örülök, hogy hívtál.
– Nem nagyon szeretnék köröket futni, tudod, hogy nem jellemző rám – mondta határozottan a férfi –, csak pár dolgot mondok előtte. Nyilván ismersz annyira, hogy a Virgin-szigeteken sem terveztem igazán hosszú távra, bár előre ki tudhatja ezt. Minden jó volt, csak éppen kaptam egy ajánlatot itt az USA-ban, és elfogadtam.
– Bevallom, azt tudtam, hogy már nem vagy ott, mert Chris a napokban hívott.
– Szuper, akkor a magyarázkodást megúszom. Nincs is nagyon mit elmondani szerencsére, abszolút jó viszonyban váltunk el. Az a helyzet, egy időre szerettem volna az Államokban dolgozni, mert aztán majd valamikor a jövőben Ázsia felé venném az irányt. Fogalmam sincs mikor, de ennek sincs jelentősége. A lényeg, most itt vagyok Floridában, átvettem egy bázis vezetését, és szólok, hogy ha munkát keresel akkor én bármikor szívesen látlak. Gondolom Chris valami hasonlót ajánlott.
– Jól sejted. Honnan tudtad?
– Amikor elmentél, beszéltünk rólad, és nagyon egyezett a véleményünk. Azért már benne vagyok annyi ideje ebben a szakmában, hogy tudjam, mi jár egy bázistulaj fejében.
– Chris is meglepett, és most te is.
– Iris, te valószínűleg máshogy látod a dolgokat mint én. Ha érdekel, elmesélhetem, miért hívunk dolgozni, Chris és én egyaránt.
– Naná, kíváncsi lettem.
– Egy búvárbázist vezetni alapvetően nem nagy tudomány. Kell egy bungaló a tengerparton, bejön valaki aki fizet, kitölt pár papírt, felrakjuk a hajóra, aztán merülünk. Ha a tenger viharos, nem megyünk. Ha a búvár béna, vigyázunk rá. Ha felelőtlen, akkor kirángatjuk a vízből. Semmi ördöngösség nincs benne, te pont ugyanezt csináltad amikor nálunk voltál. Ha szép a tenger és jók az árak, akkor meg lehet belőle élni. Nekem elhiheted, elég régen csinálom már, és mindig volt mit ennem és hol aludnom. Szerencsénk van, mert ide születtünk, ahol az emberek hajlandók ilyen dolgokért keményen fizetni, pedig józan ésszel értelmetlennek tűnik, hogy pénzt adjunk a merülésért, amikor alig egy órát töltünk a víz alatt. A búvárkodás a mi mázlinkra nem józan ész kérdése. Viszont van, ami nagyon is az. Tudod, ha valaki beesik hozzám a bázisra, hogy szeretnék itt dolgozni, és elkezdi sorolni hány ezer merülése van, már gyanakszom. Ezek csak számok. Én már nem írom a merüléseimet, anélkül is tudom hogy nem vagyok kezdő. Az számít, hogy mennyire bízhatok meg a másikban. Jobb egy korrekt dolgozó kevesebb rutinnal mint egy olyan, aki miatt aggódnom kell. Ha valakit a víz alá küldök pár emberrel, akkor biztosnak kell lennem benne, hogy amire képes, azt meg fogja tenni. Amíg nincs akkora tapasztalata, megy a sekély helyekre, majd később viszi a mélymerülőket ha jobb búvár lesz. Tulajdonképpen mit jelent az hogy jobb búvár? Azt mondják, az öreg búvár a jó búvár, mert ebben a lényeg benne van. Chris sem hülye és én sem tartom magam annak. Naná, egy csinos fiatal lány mindig jó hangulatot teremt, de most abszolút nem a vonzerőd miatt hívlak. Azzal is tisztában vagyok, természetesen...
– Igen, emlékszem – vágott közbe a lány.
– Ezt most tegyük félre. Gyakorlatias ember vagyok, ami ott a szigeten történt, az kettőnk magánügye. Hiányzott a harmónia. Megpróbáltuk, de nyilván valahol, valaki más sokkal jobban illik hozzád mint én.
– Hiszel az ilyesmiben?
– Szó sincs hitről, ez egyszerűen így megy. Vannak, akik jobban passzolnak egymáshoz. Nem akarok én itt párkapcsolatokról okoskodni, mert ez nagyon nem az én terepem. Térjünk vissza Floridára. Ne beszéljünk pénzről vagy másról, csak annyit kérdek, legalább ötlet szinten érdekelne?
– Hirtelen jött a hívásod... semmiképpen nem mondok kapásból nemet. Még nem döntöttem arról, mihez kezdek.
– Rendben, akkor itt elérsz – Mike email címet diktált –, és bármi van, szólj. Azt gondolom, ezt meg kell fontolnod, mert már nem tanoncként számítanék rád, akire vigyázni kell. Bízom benned, de neked is bíznod kell magadban.
– Mike, őszintén válaszolj nekem. Ha belevágok, egyszer talán olyanná válok mint te, mindig új és új helyekre vetődök, afféle búvár-kalandorként. Megéri? Elégedett vagy?
– Szabad vagyok, elismernek a szakmában, és élek. Az elején nekem is lehetőségem lett volna beszállni üzletekbe, letelepedni, ami nem az én világom. Szeretek merülni. Más talán abban látja örömét hogy valakinek meg tudja tanítani a búvárkodást, és van akinek ez egyszerűen csak pénzkeresetre jó munka, amit mindegy, hol csinál. Ha jönnél, ezt neked előtte kell kitalálni. Tudnod kell viszont valamit, én tényleg profi búvárkodásról beszélek. Ülj le a családoddal, a barátaiddal vagy esetleg a pároddal, ha éppen van valakid és kérdezd meg őket. Emlékezz rá, amit a megbízhatóságról mondtam, nagyon problémás lehet, ha valaki szezon közben hazaszalad érzelmi életet élni. A címemet tudod, megtalálsz könnyen, de én csak a második lépés legyek. Először ne engem hívj, hanem azokat, akik gondot jelenthetnek hosszú távon. Semmibe nem kerül, egyébként is értelmetlen halogatni a komoly beszélgetéseket.
– Köszönöm a tanácsot. Lehet, hogy jobban értesz az emberi kapcsolatokhoz, mint azt mondod?
– Iris, ilyet még viccből se mondj nekem – válaszolt nevetve a férfi –, rontja a renomémat.
– Ó, igazi férfi. A presztízs a lényeg – nevetett vele együtt Iris. Miután letette a telefont, még mosolygott egy kicsit Mike feltételezett érzékenységén, aztán a szavain gondolkodott el. Ajánlata egyelőre nem volt túl vonzó, ám az nagyon jó ötletnek tűnt, hogy nyíltan beszélgessen pár emberrel. Itt ült már hónapok óta, tudatosan került bizonyos témákat, miközben ezek a dolgok továbbra is foglalkoztatták. Igazság szerint kellemetlen volt a felismerés, hogy a saját gondolatainak elnyomása semmiféle haszonnal nem járt eddig se, és az ilyen önbecsapás hosszú távon inkább sebeket ejt mint megnyugvást hozna.
--------------------------------------------
Előző Következő
A regény ingyenesen olvasható. Amennyiben tetszett és támogatnál, kattints ide!
