A temetések a filmdrámákban mindig hűvös, esős időben játszódnak. Néhányan fedetlen fővel tűrik, ahogy hullanak rájuk a cseppek, mások esernyővel védik magukat, és az ilyen jeleneteket áthatja valami mélységes melankólia. Thomas Petersont utolsó útjára azonban száraz és meleg délelőttön kísérte a kis számú megjelent. Iris és Laura néni mellett Maria számított közeli hozzátartozónak, rajtuk kívül csak pár ismerős jött el. Igazság szerint nem is számítottak többre, és hiányozni sem hiányoztak mások. Különös volt, ahogy együtt gyászolt a meglopott majd gazdaggá tett lány azzal a társsal, akit a kései szerelem kötött össze a férfival. A csendes búcsúztató mentes volt az érzelemkitörésektől és a szenvedélyektől. Eltávozott egy férfi, aki alapvetően nem tett mást, mint bármelyik ember: élt, néha fájdalmat, néha örömet okozva magának és másoknak. Iris, aki korábban úgy érezte, Peterson apjaként már nem létezik a számára, megrendült ugyan, ám felkészült erre a pillanatra. Maria nagyon erős volt, és nem akarta mások előtt kimutatni, mit érez kedvese halála miatt. A temetés után pár szót váltott csak a két fiatal nő. Iris tudta, hogy a mexikói lány hamarosan hazatér, ezért megegyeztek, még egyszer találkoznak.
A bérelt lakásban már jórészt be voltak csomagolva a bőröndök. Maria nem sok poggyászt hozott magának, elsősorban a kicsinek volt szüksége pár extra apróságra. Ha már az Államokban volt, bevásárolt a gyereknek, hiszen céltudatosan kellett szembenéznie a jövővel, nem ért rá magát sajnálni. Most, hogy látogató jött hozzá, engedélyezett magának egy kis pihenőt a készülődés közben. Iris leült a kanapéra, míg Maria egy fotelt választott és megszólalt:
– Nehéz lesz, nagyon nehéz. De hát az élet megy tovább.
– Otthon mihez kezdesz majd?
– Van hol lakni, egyelőre még a gyerekkel maradok.
– A Karib-tengernél éltetek vagy máshol? A keleti part ide Arizonához jó messze van.
– Apád ügyei miatt töltöttünk ott is időt, de én Bajából származom, ott érzem jobban magam, tehát házat is ott kerestünk, amikor le akartunk telepedni. Egy szép kis birtok járt vele, szeretek ilyen helyen lakni, mert efféle ranchon nőttem fel. Egyébként egész közel van a határhoz, autóval sem nagy távolság.
– Nem lesz unalmas ott kettesben a kis Carmennel?
– Tudod, mifelénk összetartóak a családok, szerintem a szüleim hozzám fognak költözni és segítenek amiben tudnak. Én meg nyilván valamiféle munkát keresek, mert bármilyen a hátterünk, élni és dolgozni kell. Az ember csak belebolondul a tétlenségbe.
– Apa nem mesélte, mivel foglalkoztál.
– Főiskolára jártam, ott tanultam meg elfogadhatóan angolul...
– Nagyon jól beszéled a nyelvet – vágott közbe Iris.
– Köszönöm, igyekszem. Sokat tanultam Thomastól. Segített nekem, azt akarta, hogy ne csak a pénzről szóljon a támogatása. Igazság szerint abban sem voltam biztos, bármennyi pénz kell tőle. Az végülis a tied volt...
– Én már visszakaptam, sőt, jóval többet is. Álmomban nem gondoltam, hogy egyszer képes lesz ilyen vagyont összehozni. Talán én is félreismertem, alábecsültem? Nem csak talán, biztosan nem ismertem igazán. Most meg itt vagyok, és olyan furcsa ez az egész. Hirtelen ezt a pénz-dolgot annyira másként látom. nem nagy tragédiaként gondolok rá, hanem csak egy állomásként az életemben. Olyan állomás volt, ahol dönthettem, melyik vonatra szállok fel és aztán agyalhattam rajta, jól választottam-e. Tudom, mind így élünk. Biztos neked ugyanígy ezerszer kellett nagy döntést hozni.
– Természetesen, de visszagondolni már nem nagyon akarok rájuk. Amikor Thomas elmondta, honnan van a pénze, még faképnél is hagytam.
– Erről nem mesélt.
– Nem tartott sokáig. Igen, elmentem, mert szerettem, és nem tudtam megbocsátani magamnak, hogy olyan emberbe szerettem bele, aki ilyet tesz. Otthon ültem és sírtam, és azért is sírtam, mert eszembe jutottál te, és elképzeltem magam a helyzetedben. Borzalmas napok voltak, kínlódtam, küszködtem.
– Mi történt aztán?
– Nehéz ezt megfogalmazni. Ugyan otthagytam, de attól még szerettem. Visszamentem hozzá, mert azt akartam, hogy tegye jóvá amit lehet. Annyira fontos volt nekem ő, hogy azt hittem, nekem kell segíteni jobb emberré válnia. Idealista vagyok, talán naiv, mégis fontosnak éreztem ezt. Az ő megváltásától reméltem talán azt, hogy valami fontosat csinálok az életemben? Nem tudom. Azt tudom csak, hogy amikor betoppantam, szörnyű állapotban volt. Napok óta nem aludt hanem levelet írt, nekem. Amikor odaértem, csak szó nélkül átölelt, aztán a levelet a kezembe nyomta. Elolvastam, még mindig őrzöm... Nagyon szép volt, csak az aláírás hiányzott róla. Mondtam neki, mielőtt elteszem emlékbe, írja alá a nevét. Alákanyarította hogy Thomas, és ezzel mintha egy szerződést kötöttünk volna, amiben vállalta, soha többet nem titkol előlem semmit. Furcsa volt, hogy mind a ketten ennyire ragaszkodtunk a másikhoz, ő így, én úgy akartam megtenni az első lépést az újrakezdés irányába.
– Szép történet. Tudod, számomra még mindig hihetetlen, hogy ti ketten... És most ilyen keményen tartod magad, olyan erős vagy.
– Iris, én már kisírtam magam. Megtartotta ezt a kimondatlan megállapodást, és amikor kiderült mennyire beteg, nekem mondta el először. Akkor már szembe kellett nézzek mindennel, ami jöhet, bőghettem napokig. Ám talpra kellett állni, újból mellette voltam úgy, mint annak előtte, és ott volt a kislányunk is. Lehet, hogy nem adatott meg hosszú közös élet nekünk, mégis eggyé vált a sorsunk erre az időre. Igyekeztem boldog lenni, amennyire lehetett. Közösen néztük a kicsi első mosolyát, közösen voltunk ott, amikor azt az utolsó szerződést aláírta és te visszakaptad a pénzed. Kicsit talán megnyugvást nyert a lelke- és az enyém is. Most már nagyon hálás vagyok érte, hogy valami azt sugallta, bocsássak meg neki. – Maria szép arca enyhén megrándult, talán mert könnyeit tartotta vissza. Igyekezett fesztelennek látszani, de hangjából érezhető volt gondterheltsége. Iris közelebb húzódott, megszorította kezét, a másik nő pedig szeretettel nézett rá vissza. A kislány felsírt, mind a ketten felálltak és odasiettek hozzá. Maria gondoskodó anyaként szólt hozzá, míg az amerikai lány először tekintett rá úgy, mint a húgára.
--------------------------------------------
Előző Következő
A regény ingyenesen olvasható. Amennyiben tetszett és támogatnál, kattints ide!
