A nyár végét már mindenki nagyon várta Phoenixben. A forróság után jólesett egy kis enyhülés, amikor végre lejjebb lehetett tekerni a légkondicionálókat. Ám volt, akinek a napok múlása riasztóbb dolgot hozott egyre közelebb. Iris látta, ahogy apja folyamatosan egyre rosszabb állapotba kerül, és nem is küzd a halál ellen. Sokszor ment be hozzá, sokat beszélgettek. Igazság szerint olyan volt az egész, mint ha egy új, idős barát toppant volna az életébe. A korábban ismert apja szinte meghalt a számára, mert az új, betegsége által legyengített, mégis sokkal markánsabb karakternek tűnő férfi egészen más ember volt. Hosszan beszélgettek, és az annak idején szinte érzelmek nélkülinek tűnő férfi most megnyílt lánya előtt. Nem titkolt el semmit semmiről, minden olyat elmondott, amit a hosszú évek során leszűrt magában.
Iris hallott korábban olyan tudósokról, művészekről, kalandorokról akik csak idősebb korukban tudták áttörni saját korlátaikat. Természetesen a saját lányától pénzt lopó ember esetében elég nehéz volt pozitívan bizonyulni a kitöréshez. Iris nem tudott és valószínűleg nem is akart ezért megbocsátani ám ennek ellenére is sokat adott számára ez az időszak. Azt is nehezen tudta elfogadni eleinte, hogy igaz, őszinte kapcsolatként csak új mexikói társához fűződő viszonyáról beszélt apja, mintha a lány imádott édesanyjához semmi nem is kötötte volna. Mégis, bele kellett nyugodnia a felismerésbe, hogy aki és ami az egyik ember számára tökéletes, a másiknak nem feltétlenül az. Panaszkodott apjának, hogy mennyire nehéz szinte minden az életben, mire ő a betegek bölcsességével csak annyit mondott: „Senki nem ígérte, hogy könnyű lesz.”
Laura néni elkísérte Irist pár alkalommal, és neki szintén feltűnt Peterson megváltozása. Udvariasan, szomorkásan hallgatta amikor beszélgettek– a nagynéni egy kicsit háttérbe szorítottnak érezte magát, miután a lány elsősorban az apjával törődött. Ezt észlelte Iris is, és igyekezett a lehető legtöbb dologba bevonni az asszonyt, akinek rengeteget köszönhetett. Amikor egyedül ment a kórházba, este mindig elmesélte, miről volt szó benn. Apja visszatérése ugyan új impulzusokat hozott az életébe, de az otthon melegét még mindig Laura néninél érezhette, és ezt mind többször akarta tudatosítani.
A rendőrségi vizsgálat lezárult, aztán ejtették az ügyet. Az erkölcsi elégtétel mellett pénzügyi szempontból is kártalanították a lopás elszenvedőjét, azért pedig nem kezdtek hosszadalmas bírósági eljárásba az adófizetők pénzén, hogy egy haldoklót elítélhessenek. Wharton nyomozó ezért csak pár alkalommal kereste a lányt, szokás szerint papírmunkát kellett intézni, végül azzal váltak el, hogy remélhetően nem kell többé bűnügy kapcsán találkozniuk. Szimpatikussá vált Iris számára a minden különösebb feltűnés nélkül munkáját végző rendőr, és óhatatlanul belegondolt, mi lett volna, ha hasonló helyzetben Frank Dooley-t ismerhette volna meg alaposabban.
Az ugyanis, hogy társtalannak érezte magát, folyamatosan téma volt az apjával folytatott beszélgetésekben. Colinról sokat mesélt Iris, és apja nehezen értette meg, miért hidegült el tőle ennyire, ha valóban szerette. A lány maga sem tudta volna ezt pontosan megindokolni. Közösen arra jutottak, hogy rengeteget nyomhatott a latban a korábbi nagy csalódás. Apja végtelenül bűntudatosan kért ismét elnézést azért, mert még így is befolyásolta sorsát: talán ha nem érezte volna magát kicsivel korábban olyan kiszolgáltatottnak Iris, jobban tudta volna kezelni a halottnak hitt feleség feltűnését. A szituációt Peterson is ismerte, hiszen maga is hagyott el nőt, aki egyébként minden szempontból hibátlannak tűnt, csak éppen valami mégis eltűnt a kapcsolatukból az évek során– netán soha nem is volt meg az a szikra. A férfi talán akkor értette meg igazán a saját érzéseit, amikor Mexikóban valóban szerelmes lett. Sokat mesélt Mariáról, és ennek hatására Iris egyre kíváncsibb lett.
Hamarosan aztán személyesen találkozhatott apja fiatal párjával. Amikor végleg lezárult a Peterson-akta, Maria az Egyesült Államokba utazott, hogy az utolsó stádiumban gyermeke apja mellett legyen. Iris és ő a kórteremben futottak egymásba, és előbbit kicsit meglepte az alacsony, ám kifejezetten formás, sötét hajú és szemű nő látványa, aki nagyjából vele egyidősnek tűnt. Maria csinos volt és kedves arcú, aztán később kiderült, apja mégsem a külseje miatt ragaszkodik hozzá. Az eszes, tisztességes lány egyszerre volt talpraesett és imádnivaló, Iris szinte az első pillanattól megkedvelte. Figyelte, ahogy ügyes mozdulatokkal rendezkedik a kórteremben, megigazítja az ágyat, gondoskodik apjáról, miközben tud a kislányára is figyelni.
A baba tündéri volt. Irisban felébredt az anyai ösztön, ahogy figyelte az apróságot. Elmesélték neki, hogy talán az egyetlen heves vita amiatt tört ki közöttük, milyen nevet adjanak a gyereknek. Maria spanyolos hangzásúhoz ragaszkodott, míg az apa jobban örült valami nemzetközi jellegűnek. Végül sikerült kiegyezni a Carmen Elizabethben, amivel mind a ketten elégedettek voltak. A kicsi ott mocorgott kosarában, már elég idős volt ahhoz, hogy mind jobban észlelje a körülötte levő világot. Néha apja a karjába vette, és nagyon remélte, ezekre a pillanatokra valahol a lelke mélyén emlékezni fog kisebbik lánya. Iris tűnődve nézte a kis családot, akiknek olyan kevés ideje maradt már együtt, és általában diszkréten távozott.
Ilyenkor eszébe jutott, hogy fel kellene hívni Katie-t, megkérdezni, hogy vannak a gyerekek– és Colin. Aztán általában letett erről, mert úgy sejtette, barátnője még mindig duzzog amiatt, ahogy letorkolta annak idején. A Karib-tenger mellett élni és dolgozni egészen más volt, mint most Arizonában lakni, máshogy látta a dolgokat is. Kicsit bánta az akkori reakciót, de jóvá nem tehette. Részben még mindig azért félt az érdeklődésről, mert azt hitte, valami nagyon rossz hírt kap, így aztán ritkán, inkább röviden beszélt csak angol barátnőjével. Továbbra is valószínűnek tűnt ugyanis az, hogy Doris újból magához hódítja férjét, talán állandó jelleggel beköltözött, tehát jobb, ha nem avatkozik a sorsukba. Apja példáján látta, egészen valószínűtlennek látszó helyzetekben is lehet egy család élete harmonikus, noha csak a kórteremben találkozhattak, és a korkülönbség is nagy volt a pár tagjai közt. Ráadásul ott volt még a kulturális háttér, ami a kettejüket elválasztotta. Iris szívesen kifaggatta volna Mariát erről az egészről, de mivel csak apja jelenlétében futottak össze, kerülte a témát. A mexikói nő nagyon erősnek látszott, egyszer sem adta jelét elgyengülésének, ahogy haldokló férjét ápolta, és Iris csodálta őt ezért.
Amikor ezt említette Liznek vagy Katie-nek, ők mind a ketten egybehangzóan mondták, számukra Iris éppen ilyen kemény egyéniségnek tűnik. Katie már régebben kifejezte irigységét, és most is úgy gondolta, amerikai barátnőjét különlegesnek tartja. Mivel a könyvtároslány hitt a sorsban és a végzetben, ezért teljesen természetesnek vette, hogy Iris visszakapta a pénzét, és az szintén természetes volt számára, hogy boldogságát ugyanígy meg fogja találni. Azt a témát viszont kerülte, hogy pontosan kinek az oldalán képzelné el Irist. Amikor újból hosszabban kezdtek csevegni, inkább beszélt saját életéről Jerryvel, és arról mesélt, réges-rég nem foglalkoztatja az, hogy legyen egy szuperemlékezetes esküvője. Egyetlen napnyi csoda helyett szinte minden reggel vidáman ébredt, és vidáman is bújt ágyba a kedves mellé esténként, amiért éppenséggel Irisnak volt oka őt irigyelni.
Ebben a pár hétben ugyanis kevésbé vetették bele magukat Lizzel a phoenixi éjszakába, tehát nem nagyon volt esély rá, hogy találjon valakit. Azzal nyugtatta magát, hogy komoly kapcsolata jó ideje nem volt Liznek sem és más szingli ismerőse is bőven akadt, azaz nem egyedül van a magányával. Ha szóba hozta valaki a témát egy-egy társaságban, inkább táncolni ment vagy italt rendelt, mert nem akart állást foglalni. Bármennyire hihetőnek tűntek apja szavai arról, hogy szembe kell néznie saját gondolataival, inkább nem gondolt bele, valóban nem találkozott-e vonzó férfival, vagy tudatalattija őt irányítja úgy, hogy elhárítson minden próbálkozást.
--------------------------------------------
Előző Következő
A regény ingyenesen olvasható. Amennyiben tetszett és támogatnál, kattints ide!
